82 éve támadta meg a Szovjetunió Lengyelországot, de az orosz külügy ma már felszabadításról beszél

A Szovjetunió nem felszabadító hadjáratot indított Lengyelországban 1939. szeptember 17-én, hanem a hitleri Németországgal szövetkezve támadást intézett ellene – reagált a lengyel külügyi tárca szóvivője az orosz külügyminisztérium Twitter-oldalán pénteken közölt összeállításra.

Oroszok szerint a támadás nem volt támadás

Az orosz diplomáciai tárca mintegy kétperces zenés, archív képekkel illusztrált összeállításának narratívája szerint a Vörös Hadsereg “a lengyelek által 1920-1921-ben megszállt Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát szabadította fel, ahol a lakosság ünnepléssel fogadta”. Az anyag azt állítja, hogy a náci Németország, amely 1939. szeptember 1-jén rohanta le Lengyelországot, csatlakozásra szólította fel Moszkvát, amit a szovjet vezetés figyelmen kívül hagyott, “és az utolsó pillanatig” nem kívánt a konfliktusba belépni.

“Amikor világossá vált, hogy a Wehrmacht egységei elérhetik Minszket, döntés született a csapatok (lengyelországi) bevezetéséről”

– szólt a felirat, amely a továbbiakban azt közölte, hogy Moszkva nem engedhette meg egész Lengyelország elfoglalását, ami rontotta volna nyugati katonai pozícióit, emellett pedig meg akarta védeni a helyi ukrán és fehérorosz lakosságot.

Az orosz hadsereg “ellenállásba alig ütközve”, 12 nap alatt 250-300 kilométert nyomult nyugatra, és elérte az úgynevezett Curzon-vonalat. Ezt George Curzon brit külügyminiszter javasolta 1920-1921-ben a lengyel-keleti szláv etnikai határ mentén lehetséges demarkációs vonalként, de egyik fél sem fogadta el.

Az összeállítás értelmében a lengyel “katonai-politikai vezetés” szeptember 17-ig Romániába szökött, és Lengyelország “állami léte gyakorlatilag megszűnt” .

A történtekért az anyag Vlagyimir Putyin orosz elnököt idézve az akkori lenyel vezetést tette felelőssé.

A szöveg szerint a Szovjetunió korábban többször is javasolta Varsónak, hogy a felek kössenek kölcsönös segítségnyújtási megállapodást a német agresszió elhárítására, a lengyel vezetés azonban elutasította, hogy a Vörös Hadsereggel együtt lépjen fel a Wehrmachttal szemben.

Az összeállítás szerzői történelmi kitérőt téve azzal vádolták meg Varsót, hogy “támogatta a nácik agresszív politikáját, amely megfelelt expanzív terveinek”. Idézték Churchillt, aki szerint Lengyelország “egy hiéna mohóságával vett rész Csehszlovákia kirablásában és megsemmisítésében”. A szöveg arra is kitért, hogy a második világháború végén Lengyelországot a fasiszta megszállóktól a szovjet csapatok szabadították fel, amelyek a harcokban 200 ezer katonát veszítettek.

Az összeállítás ugyanakkor egy szóval sem említette, hogy a szovjet invázió a Molotov-Ribbentrop-paktum titkos záradékának következménye volt, amelynek értelmében a Szovjetunió és a náci Németország befolyási övezetekre osztotta fel Kelet-Európát. A dokumentum értelmében, amelyet csak a “peresztrojka” idején hoztak nyilvánosságra, Moszkva megkapta a Kelet-Lengyelország, a balti államok és a Besszarábia feletti ellenőrzést.

Hitler egyébként a Szovjetunió 1941-ben történt megtámadását követően néhány nap alatt elfoglalta az anyagban a szovjet bevonulás hivatkozási alapjaként emlegetett Minszket.

Már törvényt is hoztak Moszkvában

Vlagyimir Putyin júliusban írta alá azt a törvényt, amely megtiltja, hogy a Szovjetunió, illetve a náci Harmadik Birodalom és az európai “tengelyhatalmak” céljait és tetteit a nyilvánosság előtt egyenlőként tüntessék fel, valamint hogy tagadják a Szovjetuniónak Európa nácizmus alóli felszabadításában játszott döntő szerepét.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője pénteken újságírói kérdésre válaszolva, azt mondta, hogy nem látta az orosz külügyminisztérium által megosztott anyagot, ezért nem is tudja azt kommentálni.

Fehéroroszok felszabadítása

Fehéroroszországban egyébként szeptember 17-ét idén júniusban a nemzeti egység napjának minősítették, mert fehérorosz álláspont szerint 1939-ben a Vörös Hadsereg az 1921-es rigai lengyel-bolsevik békeszerződés után lengyel ellenőrzés alá került fehérorosz területeket szabadított fel. Az Aljakszandr Lukasenka-féle fehérorosz vezetés szerint az ünnepet eddig Varsó érzékenysége miatt nem tartották meg, de miután Lengyelország – a tavalyi fehérorosz elnökválasztás eredményének meghamisítása után – az ellenzéket támogatva “beavatkozott Fehéroroszország belügyeibe”, ez a szempont elvesztette jelentőségét.

Lengyel válasz

A varsói külügyi tárca szóvivője erre a Twitteren így reagált:

“Nem történt semmiféle felszabadító hadjárat, ez agresszió volt, amely a hitleri Németországgal kötött paktum alapján történt”.

Hozzátette: 1939. szeptember 17-én Lengyelország nem szűnt meg, ellenben a megszállt területek lakói röviddel ezután a szovjet állam által elkövetett bűntettek áldozataivá váltak.

A szovjet támadás évfordulójáról pénteken Lengyelország-szerte megemlékezéseket tartottak, ez alkalomból Andrzej Duda elnök részvételével megnyitották a Szibériába hurcolt lengyelek múzeumát is a kelet-lengyelországi Bialystokban.

Mateusz Morawiecki lengyel és Ingrida Simonyte litván kormányfő megkoszorúzta a Keleten meggyilkolt áldozatok varsói emlékművét a pénteki lengyel-litván kormányközi konzultációk keretében.

Morawiecki Facebook-bejegyzésében aláhúzta:

a szeptember 17-i tragédia nemcsak Lengyelországot érintette, aznap Németország után “a másik, totalitárius állam kapcsolódott be az érdekszférák elosztásába Európának ebben a részében”.

Mai szempontból is tanulságos, hogy a 82 évvel ezelőtt megkezdődött második világháborús konfliktus által sújtott nemzetek “az akkori európai vezetők hatékony politikájának hiányáért” fizettek életükkel és egészségükkel – szögezte le a lengyel kormányfő.

Ingrida Simonyte a Morawieckivel folytatott tárgyalásokat követő közös sajtóértekezleten a Fehéroroszország határán át Európába irányuló migrációs nyomásról szólva kiemelte:

1939. szeptember 17-én megkezdődött a nácizmussal és a kommunizmussal egyszerre folytatott harc, de ezen a napon el kell gondolkodni a világ mai geopolitikai térképén, a mai kihívásokon is.

Európa jelenlegi helyzete szoros együttműködést igényel Lengyelországtól és Litvániától, a védelem területén is – hangsúlyozta a litván kormányfő.